1.-2. -3. Fejezet

 

Első fejezet

 

Dallas

 

Fordította: Sweety

 

Mi a faszért szálltam fel a gépre, hogy valami puncit hajkurásszak? Fogalmam sem volt róla, amíg meg nem láttam Melissát az étteremben, amint a kibaszott férjére vicsorog, akkor jöttem rá, hogy magamnak akarom. A hozzáállása. A kibaszott apró, lenyűgöző testét, a vállig érő haját, amibe akár az öklömet is bele tudtam volna csavarni, miközben a száját követeltem. Ahogy a testét és az elméjét is akartam.

A picsába, elég erős volt ahhoz, hogy sehol máshol ne lehessen igényt tartani rá, csak talán a hálószobában. Meg kellett tudnom, hogy zárt ajtók mögött megadja-e magát nekem.

Az, hogy férjnél volt, olyan akadály, amit át tudtam lépni. Mégis, kurvára fájt a szívem.

Nem viselte a gyűrűjét, amikor még Melbourne-ben segített nekünk megtalálni Naryt, Vicious nőjét, mert valami ilyesmit észrevettem volna. Akkor miért titkolta? És mi a fenéért viselkedett velem úgy, mintha azt akarná, hogy benne legyek, amikor már foglalt volt?

Ezeknek semmi értelme, de a végére akartam járni a dolognak.

Melissa az enyém volt.

Akkor döntött úgy, hogy elszalad, amikor azt mondtam neki, hogy ne tegye. Közöltem vele, hogy a nőmnek tartom. Szóval tudnia kellett, hogy követni fogom, és rájövök, hogy valamilyen játékot űz.

Egy olyan játékot, amit én akartam nyerni.

– Bassza meg! – morogtam, megdörzsölve az arcom, majd felkaptam a whiskymet és belekortyoltam. Ki gondolta volna, hogy egy puncira fogok vadászni? Én még istenverte egymillió év alatt sem. Mégis, ott voltam. Amint felbukkant Melbourne-ben, és ahogy viselkedett, tudtam, hogy ő az. Hiába tagadtam, kurvára a bőröm alá mászott, és ha már ott volt, nem tudtam nem rá gondolni.

Szóval bármilyen szarság is, hogy férjnél volt, elintézem, és hazaviszem magammal.

Mindkét oldalam mellett kihúztak egy-egy széket. Knife-ra, majd Beastre pillantva megemeltem az állam. – Jó, hogy itt vagytok, testvérek!

Beast visszaemelte felém az állát. Egy szót sem szólt. Nem tudtam, hogy csak nem beszélt, vagy valami probléma akadályozta a beszédben.

– Örülök, hogy segíthetek, testvér – felelte Knife. – Mi a terv?

Dodge, a Hawks MC Caroline Springs-i tagozatának elnöke azonnal Sydney-be küldte Beastet és Knife-ot, amint felhívtam, hogy erősítést kérjek. Jó volt, hogy van egy olyan család, amelyik bármit félretesz, hogy azonnal teljesítse a kérésed.

Ez a család a hadseregben is megvolt nekem. Trevor Boon a testvérem volt, de nem maradt velünk, miután kihúztuk Ballaratban Beth Cliffet a szarból Stoke-kal és Mallyvel. De megértettem, hogy Trevornak a saját családi problémáit kellett megoldania, ezért én ott maradtam a Hawksnál. Valahova tartozni akartam, és ezt meg is találtam a Hawks MC-ben. Tetszett, amit láttam, a kapcsolat és a biztonság, amit egymás iránt éreztek. Így maradtam, amíg Melbourne-be nem költöztem, hogy segítsek Dodge problémáinak megoldásában. Volt néhány szemétláda, akiket ki kellett takarítanunk a testvériségből, de most már szabadon élhettem. Melbourne-ben maradtam. Gondolom, ez volt a legjobb döntés, hiszen a végén találkozhattam az én apró hölgyemmel.

Nemsokára kiderül, hogy jó ötlet volt-e őt üldözni.

Ha bármi hülyeséget csinált, ami a bajt hozna a Hawks nyakába, akkor elküldtem volna.

– Ma este megfigyeljük Melissa lakását. Be akarok jutni, veletek a hátam mögött. Ki kell derítenem, miért van jegygyűrű a kibaszott ujján, amikor Melbourne-ben még nem volt.

– Rendben – bólintott Knife, és intett a pincérnek, hogy sört rendeljen magának és Beastnek. Miután ezzel végzett, lehuppant a székébe. – Tudja már, hogy itt vagy?

Felhorkantam. – Nem.

Knife elmosolyodott. – Akkor honnan láttad a gyűrűjét?

– Lehet, hogy nagy faszfej vagyok, de tudok lopakodni, ha akarok. A múltkor láttam meg, amikor követtem a drogériába.

– Ez nagyon fura. Mindenki látta Melbourne-ben, hogy odáig volt érted.

Beast egyetértően bólintott.

– Azt hiszem, így vagy úgy, de ma este kiderül – morogtam, miközben néztem, ahogy az aprócska hölgyem még valamit sziszeg a férjének, majd kiviharzik. A szemében csillogó könnyek sem kerülték el a figyelmem, bármennyire is távol voltam tőle. Az ajtóban megállt.

Basszus, tényleg ezt csinálta velünk?

– Helyzet! – vakkantottam halkan.

A testvéreim különböző irányokba mozdultak, én pedig lecsúsztam a székemről a kibaszott asztal alá. Még nem akartam, hogy meglásson, amíg nem kaptam válaszokat. Ha emiatt hülyét kellett csinálnom magamból azzal, hogy szaros helyekre bújok, akkor megtettem.

Melissa átverése mögött volt egy történet, és alig vártam, hogy megtudjam.

Amikor láttam, hogy tiszta a terep, visszaültem, és megittam az italom. Knife és Beast újabb italokkal jelentek meg, Beast felém csúsztatott egy felest, miközben Knife a telefonján beszélt.

– Itt van. Még nem tudunk semmit. Oké! – Felsóhajtott. – Julian az.

Becsuktam a szemem, és hátrahajtott fejjel káromkodtam az orrom alatt. Nem akartam Juliannal foglalkozni, de tudtam, hogy ha kurvára nem teszem, akkor felhívja a barátnőjét, az én nőmet, és túl korán kiderül, hogy a városba jöttem.

Átvettem a telefont, és Knife mosolyát bámulva beleszóltam. – Igen?

– Mi a fene folyik ott? Sydney-ben üldözöd a legjobb barátnőmet, és úgy hallottam, hogy feleség? Mármint házas, gyűrűvel az ujján, meg minden? Hogyhogy nem mondta el nekem!? Akarod, hogy odamenjek és észhez térítsem? Megteszem! Készen állok egy kis rángatásra és hajhúzásra, hogy rájöjjek, mi a fene folyik az édes kis agyában.

– Ki mondta el neked?

– Dallas! – Úgy sóhajtotta a nevemet, mintha hülye lennék. – Figyelj, és nagyon figyelj rám! Én is a puncik csapatához tartozom. Semmi, de tényleg semmi nem kerüli el a figyelmemet! Mindent meghallok, amikor a lányaimmal vagyok. Nem számít, hogy ki mondta el, mindannyiukat megvédik az ágyukban lévő dögös hímek. Csak az számít, hogy itt vagyok, ha szükséged van rám, szóval kihozzam onnan? Mit gondolt? Miért házasodott meg, és miért nem mondott el nekem szart sem? Úgy értem, tényleg, mi a fasz van vele?

– Állj le, Julian! Ha nem tudok rájönni, mi folyik itt, akkor majd szólok. De egyelőre tudd, hogy a végére járok ennek a dolognak, és hamarosan velem lesz Melbourne-ben.

– Jó! – csattant fel. – Esküszöm, amikor itt volt, csak rólad beszélt. Szóval az, hogy férjnél van, nem hangzik túl jól. Valami történik, valami nagy dolog. Vigyázz rá, te hős, különben életed végéig minden nap felhívlak!

A gondolatra összerezzentem, majd felhorkantva emlékeztettem: – Nem is olyan régen még azt mondtad, hogy némi értelmet vernél belé.

– Az más. Te vissza akarod rángatni a búvóhelyedre, megdöngetni és igényt tartani rá. Én egy életen át a legjobb barátja akarok lenni. Te leszel vele állandóan, nem én. Óvatosan kell bánnod vele, ha a bugyijába akarsz férkőzni. Hallod?

– A kurva életbe! Igen, értelek, és ez eléggé kikészít.

– Ó, semmi baj! Most, hogy a legjobb barátnőmet fogod döngetni, sokkal többet fogsz kapni belőlem, mivel többször meg foglak látogatni, hogy láthassam őt.

– Azt akarod, hogy folytassam a játékot Melissával, vagy fussak el a kibaszott hegyekbe?

– Játssz!

– Akkor ne fenyegess!

– Hogy lehet fenyegetés a személyem? – dühöngött.

– Felejtsd el! El kell intéznem ezt a szart, Julian.

– Oké, rendben. Amint megtetted, mondd meg neki, hogy nagyon dühös vagyok.

Sóhajtva lehunytam a szemem, és megdörzsöltem a halántékomt. – Úgy lesz – válaszoltam, aztán letettem.

Az első dolog, amit megláttam, hogy Beast vállai remegnek, amiből tudtam, hogy némán nevet, míg Knife hátravetett fejjel hangosan röhögött, miután letettem.

– Nem akarsz inkább visszarepülni, és itt hagyni őt?

Összeszorított állkapoccsal bámultam Knife-ra.

Halkan füttyentett. – A fenébe, biztos a bőröd alá bújt, ha hajlandó vagy elviselni Juliant, mint a legjobb barátot.

Még jobban összeszűkítettem a szemem, de ő csak tovább nevetett.

Beastre néztem, aki csak mosolyogva ült.

Hangosan felsóhajtottam, és megdörzsöltem az arcom.

– Mi a faszt képzeltem?

Knife felhorkant. – Abban reménykedsz, hogy ő lesz a te napfényed, ahogy a többi testvér is megtalálta.

– Talán jobb lenne, ha minden maradna a régiben – mondtam inkább csak magamnak. Aztán eszembe jutott Melissa, a pimaszsága és az okoskodó szája, meg ahogy belém süllyesztette a karmait. Mélyen belém süllyedtek, és úgy tűnt, nem tudom kiakasztani azokat a kibaszott karmokat.

Ha nem lenne elég jó az indoka, hogy miért hazudott, elsétálnék, és kitörölném a fejemből.

Ha a hazugság oka olyasvalami, amit meg tudnék érteni és ebben mellé tudnék állni, akkor kihozom, biztonságba helyezem, és az enyém lesz, bassza meg!

Engem akart. Én meg őt.

Itt volt az ideje, hogy ez megvalósuljon.

Vagy legalábbis meglátjuk, hogy sikerülhet-e.

– Na, ember! Ő az igazi. Máskülönben nem üldöznéd ennyire – mondta Knife, és láttam, hogy Beast bólint.

Egyik kezemmel végigdörzsöltem az arcomon. – Menjünk a hotelbe. Kiveszünk nektek egy szobát, aztán megfigyeljük a lakásukat. Én bemegyek, ha nincsenek otthon. Ha ott vannak, megvárjuk, amíg elalszanak. Beast fedez engem a házban. Knife, te légy résen! Ha bármi gyanúsat látsz, írj üzenetet, és máris lelépünk.

Knife bólintott. – Jól hangzik.

Felálltam, és elvigyorodtam. – Egyébként a hotelben, ahol megszálltunk, valami kongresszus van. Ti ketten egy szobában lesztek.

– Mi a fasz van, tesó? – bámult rám Knife.

– Amint Dodge szólt, hogy ide küld titeket, elmentem szobát foglalni nektek. Már csak egy szabad szobájuk volt, egy franciaágyas.

Knife felnyögött, amikor mellém állt. – Nem láttad a testvérünket? Kibaszott nagydarab, és azt várod, hogy egy ágyon osztozzak ezzel a nagydarab köcsöggel?

– Hát, én nem osztozom az enyémen – nevettem.

– Ez nem ér, tesó! Azért vagyunk itt, hogy segítsünk, te meg ilyen szarságokat csinálsz. Ha reggelre lapos leszek, tudni fogod, miért. Beast álmomban összenyomott.

Meglöktem a vállát. – Ne legyél már ilyen nyuszi! Nem mintha Beast panaszkodna. – Megcsörrent a telefonom.

Beast: Elmegyek egy másik szállodába.

A fejemet ráztam. – Nem, a közelemben van rád szükségem!

Felállt, és újabb sms-t írt. Keresek egyet a közelben.

Knife a vállam fölött átnézve mondta: – Ne aggódj, testvér! Majd fejtől-lábig leszünk.

Beast bámult, és begépelt még valamit, miközben elindultunk kifelé az étteremből. Kurvára nem szagolgatom a lábadat, te seggfej!

Hátravetett fejjel felnevettem. Basszus, de jó, hogy ott voltak a testvéreim. Segített enyhíteni a stressz okozta feszültséget.

 

 

Második fejezet

 

Dallas

 

Fordította: Sweety

 

Éjfél után nem sokkal indultunk el az apró hölgyem lakásához. Az agyam nem volt hajlandó felfogni, hogy egy istenverte gyűrű van az ujján, amíg nem tudtam, miért nem viselte Melbourne-ben.

Megemeltem az állam Knife-nak az út felé, majd Beastnek, aki elindult a kibaszott ranch-stílusú ház hátsó részéhez, az átkozott város közepén. A hadseregben és egy kevésbé ismert különleges alakulatnál töltött időm alatt, sok mindent megtanultam. Az egyik az volt, hogy a testméretem ellenére is észrevétlenül tudtam mozogni.

Először az összes elülső ablakot ellenőriztem. Dühösen összeszorítottam az állkapcsomat, amikor láttam, hogy mind biztonsági zárral van ellátva.

Mivel más bejutási lehetőség nem volt, megkockáztattam a bejárati ajtót. Térdre ereszkedtem, elővettem a szerszámokat a hátsó zsebemből, és épp munkához akartam látni, amikor az ajtó kinyílt. Az első, amit láttam, egy pár motoros csizma volt. Felnéztem, és Beast állt felettem felvont szemöldökkel, gúnyosan vigyorogva.

A köcsögnek sikerült előttem bejutnia.

A szememet forgatva felálltam. Beast félreállt, és becsukta mögöttem az ajtót. Mielőtt tovább mentem volna, a kezét a vállamra tette. A szemembe nézett, megérintette a fülét, majd felemelte a kezét, mintha bomba robbanna.

– Riasztó? – tátogtam hang nélkül.

Bólintott, majd végighúzta az ujját a nyakán. Ez azt jelentette, hogy már kiiktatta. A fenébe, a testvérünk talán még a kibaszott falakon is át tudott sétálni, és egy pillantással kikapcsolni minden riasztót, míg én az ablakokat ellenőriztem.

Ez valószínű volt.

Biccentettem az állammal, ő pedig eltűnt a ház jobb oldalán, míg én balra mentem. Körülnéztem, és észrevettem, hogy nincsenek fényképek. Még esküvői fotó sem volt kirakva. A hely rendezett volt, tiszta, sőt, steril. Itt laktak egyáltalán? Nyilvánvalóan, hisz elég sokáig figyeltem őket, hogy megtudjam, hol dolgoznak, hol esznek és hol laknak.

Az elmúlt héten minden este visszajöttek ebbe a házba, mégsem tűnt lakottnak. Olyan volt, mintha csak ideiglenes szállás lenne.

Kijöttem a nappaliból, és bementem a konyhába. Ugyanaz a hangulat uralkodott, a helyiség hidegnek tűnt.

Ez a ház nem egy otthon volt.

Megráztam a fejem. Semmi sem stimmelt.

A folyosó végén az utolsó szobába mentem, tudván, hogy az a hálószoba lesz.

Jézusom, nem akartam bemenni és meglátni a nőmet egy másik férfival az ágyban, de muszáj volt.

Basszus, ha boldogan feküdt volna mellette, otthagytam volna, annak ellenére, hogy választ akartam arra, miért flörtölt velem.

Ha boldognak tűnt egy másik férfival az ágyban, az azt jelentette, hogy nem hozzám tartozik. Ami valami kibaszott okból fájdalmas szúrást okozott a mellkasomban.

Lassan és csendesen résznyire nyitottam az ajtót. Csak egy fürdőköpenyt, a fürdőszoba ajtót és néhány fiókos szekrényt láttam. Hallgatóztam, és mivel folytatódott a horkolás, így tudtam, hogy senkit sem ébresztettem fel, ezért tovább nyitottam az ajtót, és bedugtam a fejem. Az ágy a hatalmas ablakok mellett állt. A nyitott redőnyök segítségével ki tudtam venni az ágyban fekvő alakot.

Csak egy volt.

Háttal feküdt, és teljesen be volt takarva. A faszfej alacsony volt, így nem tudtam, hogy ő, vagy Melissa fekszik ott. De ha csak egyikük volt ott, akkor hol a fenében volt a másik?

Minden lépéssel, amit az ágy felé tettem, a pulzusom egyre gyorsabban vert, az adrenalin szinte már a seggemben lüktetett.

Az ágy mellett elakadt a lélegzetem. Nem ő az.

Akkor hol a picsában volt?

Az ágyban fekvő pöcsre meredve ismét elgondolkodtam, vajon mivel tarthatja sakkban. Biztos valami komoly dolog, ha a nő hazudott a házasságáról. A francba, még Juliannek sem beszélt róla. Valószínűleg nem akarta, hogy bárki is aggódjon miatta.

Kár, hogy nem vette komolyan, hogy beváltom a fenyegetésemet és követem őt.

Visszamentem az ajtóhoz, épp kiléptem a szobából, és becsuktam magam mögött az ajtót, amikor éreztem, hogy valaki közeledik felém. Mielőtt elbújtam volna, láttam, hogy Beast sétál felém a folyosón. A házon lévő sok kibaszott ablakon besütő holdfényben láttam, hogy a testvérem valamiért ki van akadva.

A fejét abba az irányba rántotta, amerről jött. Hangtalanul követtem vissza a folyosón, elhaladtunk a konyha mellett, és egy másik folyosón át eljutottunk a hosszú ház másik végében lévő szobába.

Az ajtó nyitva volt, ami azt jelentette, hogy Beast már bent járt. Ellenkező esetben, mint a folyosóról nyíló összes többi szoba ajtaja, ez is zárva lett volna.

Mielőtt beléptem volna, Beast keze a vállamra nehezedett. Megfordított, hogy szembe nézzek vele, és a másik keze is a vállamon landolt. Kemény szemei találkoztak az enyémmel, miközben gyengéden megrázott.

Bassza meg!

Bármi is volt abban a szobában, fel fog dühíteni.

Azt akarta, hogy tisztán gondolkozzak.

Bólintva mozdulni kezdtem, mígnem megrázta a fejét, és felemelte az állam. Szigorú tekintettel ismét bólintottam, majd mély levegőt vettem.

A kezei lecsúsztak, én pedig beléptem. Beast nem volt messze mögöttem. Éreztem a teste melegét.

A kurva életbe!

A mozdulatai elárulták, hogy amit látni fogok, fel fog húzni, de azt is, hogy gyilkolni fogok.

Ökölbe szorítottam, majd ellazítottam a kezem, kinyújtottam a nyakam, és beljebb léptem a szobába.

Hasonlított a másik hálószobához, csak annak a tükörképe volt. Az ágy balra volt, a nagy ablakok alatt. Egy kis alak összegömbölyödve feküdt az ágyon, takaró nélkül.

Melissa.

Pizsama nadrág és hosszú ujjú póló volt rajta. Ahogy közeledtem, hirtelen mély levegőt vettem, és éreztem Beast kezét a hátamon.

Az arcát zúzódások tarkították.

Olyan zúzódások, amik az étteremben még nem voltak rajta.

Újak voltak.

A rohadt életbe!

Frissek voltak.

Megakadályozhattam volna, és magammal vihettem volna, amikor még volt rá lehetőségem.

Szent ég, az elmúlt héten rengeteg alkalom volt, hogy elkapjam és hazavigyem. Amikor megláttam a fekete, lila és barna zúzódásokat az arcán, mélyen mellbe szúrt, mert kurvára tudtam, hogy megakadályozhattam volna.

Jézusom!

Letérdeltem az ágy mellé, és a szobájába beáramló utcai lámpafényben láttam, hogy álomba sírta magát. Az arca még mindig nedves volt. Nemrég alhatott el, és biztosan fájdalmai voltak, mert még álmában is ráncolta a homlokát.

A mellkasomhoz szorítottam az állam. Újabb nagy levegőt vettem.

A nőm fájdalmak között aludt, míg a másik szobában az a rohadék úgy szundított, mintha nem lenne semmi gondja a világon.

Ez meg fog változni.

Érdekelni fogja.

Biztosan érdekelni fogja, mert gondoskodom róla.

És ha végül mégsem, akkor már nem fog többé lélegezni.

Egy kéz simult a nyakamra. Felpillantva, Beastet láttam ott állni felvont szemöldökkel. Tudni akarta, hogyan fogunk ezzel megbirkózni.

Fogalmam sem volt róla.

Melissa okos volt. Ha megtehette volna, már kilépett volna a bántalmazó kapcsolatból. Basszus, még a szart is kirúgta volna abból, aki csak megpróbálta volna. Szóval volt valami, amit kihagytam. Valami, ami ott tartotta.

Meg kellett tudnom, mi az.

Csakhogy hogyan?

Kihozzam őt ebből a szar helyről, és kockáztassam azt, ami itt tartja?

Nem. Először is, a választ közvetlenül tőle kellett megkapnom.

Feszülten figyeltem, ahogy kissé megmozdul az ágyon, majd összeszorítja a fogait. Elővettem a telefonomat, és írtam Knife-nak.

Ki kell derítenem, mi a fasz folyik itt. Szükségem van egy emberre, aki szemmel tartja a helyet, mindenhonnan. Legyetek gyorsak és csendesek.

Knife: Rendben, tesó. Ma este kiviszed innen?

Én: Nem. Valami itt tartja. Ki kell derítenem, mi az, és méghozzá most.

Knife: Légy óvatos!

Megráztam a fejem, és a telefonomra pillantva visszaírtam: Ő az enyém. Tudom, hogyan kell bánni vele!

Legalábbis reméltem.

Hosszú ideig nők között lenni nem az volt, amit szerettem, vagy akartam volna.

Egészen addig, amíg ő meg nem jelent.

Beast keze megjelent, elkérve a telefont. Odaadtam neki, és néztem, ahogy elolvassa. Utána rám nézett, és bólintott. Beleegyezett a tervbe.

Kizárt volt, hogy kisétáljak abból a szobából, hogy otthagyjam az apró hölgyemet ezzel a köcsöggel. Azok után nem, hogy így láttam őt. Nem, amíg nem tudta, hogy ott vagyok, és ha kell, megvédem.

Beastre pillantva az ajtó felé böktem az állammal. Bólintott, és elindult kifelé a szobából, becsukva maga mögött az ajtót. Ő fogja figyelni a bentieket, míg Knife a kintieket. Így maradt egy kis időm, hogy felébreszthessem a nőmet, és kiderítsem, mi a fasz folyik itt.

A félelem felütötte csúnya fejét bennem. Féltem, hogy felébred, és azt mondja, húzzak a picsába. Hogy tetszett neki, ahol van, és ahogy velem viselkedett, az csak játék volt.

Megfeszítettem a vállam, és leráztam magamról a feszültséget.

Amit tenni akartam, azért kapnék tőle egy pofont, és alig vártam, mert utáltam a gondolatot, hogy megijesztem őt azok után, amit vele tettek.

– Picim – suttogtam a szobába. A szemöldöke összehúzódott. Óvatosan, elkerülve a zúzódásait, végigsimítottam az ujjammal a homlokán, a hajvonalától a szemöldökéig, majd lefelé a szemei között, az orra hegyéig. A testtartása ellazult, és bár nem ez volt a célom, de kurvára tetszett, mert azt jelentette, hogy megnyugtatta az érintésem. Újra megpróbáltam. Az államat az ágyra támasztva suttogtam: – Apró hölgy!

A szeme megrebbent, majd gyorsan hátrébb húzódott, és eltátotta a száját, mintha sikítani akarna. Én is ugyanilyen gyorsan mozdultam, és fölé kerülve az ágyon a kezemmel befedtem a száját.

– Én vagyok! Nyugodj meg, baszd meg! Csak én vagyok.

A francba, reméltem, hogy tudta.

Még párszor pislogott, majd felnézett rám. A szeme kitisztult, majd zavart lett. Lassan elvettem a kezem a szájáról.

– Picim, lenne néhány kérdésem, amire válaszolnod kell.

A feje oldalra billent az ágyon. Hátraléptem, és leültem a matracra, míg ő a könyökére feltámaszkodott.

– Viking ember?

– Igen, hölgyem! – Elmosolyodtam, de a mosolyom gyorsan lehervadt, amikor felült, összeszorította a fogait, majd behúzott egyet. Orrba vágott volna, ha nem kapom el a kezét. – Mi a fasz!? – morogtam.

– Mit keresel itt az éjszaka közepén, és hozod rám a frászt? Mindent tönkreteszel.

– Mondtam, hogy igényt tartok rád, és utánad jövök. Nem az én kibaszott hibám, hogy nem hittél nekem.

A szeme tágra nyílt, és újra összeszorította a fogait. Szabad kezével az arcához nyúlt. A vállai megereszkedtek, kiszakította a kezét az enyémből, és elfordította az arcát. – Nem kellett volna eljönnöd.

– Baromság! Inkább mondd el, hogy mi a fene folyik itt! – Felém kapta a fejét és dühösen nézett rám. Folytattam. – Ha azt mondod, hogy szereted azt a köcsögöt, aki azt a gyűrűt húzta az ujjadra, és ezt tette az arcoddal, akkor elmegyek. Ha azt mondod, hogy ezt akarod, kisétálok azon az ajtón, és soha többé nem látsz. – Amikor nem szólt semmit, ráparancsoltam: – Mondd!

Ekkor összeomlott, az arcát a kezébe temetve könnyekben tört ki.

Bassza meg!

Nem tudtam mit kezdeni egy síró nővel.

Kényelmetlenül éreztem magam.

De a francba, ő volt az egyetlen nő, akit nem hagytam volna egyedül sírni.

És ez sokat elárult rólam. Mert látni, ahogy így összeroppan, nagyon megviselt, és nem tudtam elviselni a könnyeit, hallani, ahogy zihálva lélegzik, miközben zokog. Kurvára fájt látni.

A kezemet a feneke alá csúsztattam, a másikkal megtámasztottam a hátát, majd felemeltem és az ölembe ültettem. A tarkójánál fogva az arcát a mellkasomhoz húztam.

A pokolba a könnyekkel! A francba a nő érzelmeivel! Bassza meg az egészet!

Elviseltem, mert az apró hölgyem volt, aki ezt tette a karjaimban.

Így amikor átkarolta a derekamat, tudtam, hogy jól sikerült a vigasztalásom. Az is világos volt, hogy nem akar megszabadulni tőlem.

 

Harmadik fejezet

 

Melissa

 

Fordította: Sweety

                                                               

Eljött.

Az én viking emberem eljött, hogy a magáénak valljon. Akkor nem hittem neki, mert az életemben minden férfi vagy szemét volt, vagy úgy távozott, hogy vissza se nézett, és nem adott magyarázatot.

Elfelejtve engem.

Még Julian is elfelejtett egy időre. Persze megértettem, de ettől még nem fájt kevésbé.

Mégis volt valaki, aki engem választott.

Aki értem jött.

Követett engem.

Akart engem.

Ő volt az, aki magához ölelt, miközben próbáltam magam összeszedni. Átölelt, bár a merev testtartásából tudtam, hogy kényelmetlenül érzi magát egy érzelmeit kimutató nő társaságában.

Ott volt, és olyasmit tett értem, amit utált.

Nem is lehettem volna boldogabb. Annak ellenére, hogy az arcom rettenetesen fájt, elégedett voltam, mert Dallas a karjaiban tartott. Már nem is számoltam, hányszor gondoltam rá. Kíváncsi voltam, mit csinál, kivel és hol van.

Először azt hittem, hogy csak álmodtam a hangját. A bőrömet simogató hangja megnyugtatott. Csukva tartottam a szemem, és imádkoztam, hogy újra halljam, és amikor meghallottam, borzongás futott végig a testemen.

Látni és érezni őt segített megbirkózni a történtekkel. Reményt adott, hogy erős maradjak magamért és Delláért.

Másrészt viszont a remény mellett félelem is volt Dallas ottlétével kapcsolatban. Ez azt jelentette, hogy belekeveredhet mindenbe, és ezt nem akartam.

Ez az én problémám volt, és Dallast is magával rántaná, ha a közelemben maradna. Jimmy miatt Dallas is bajba kerülhetett volna, és nem engedhettem, hogy Jimmy még egy embernek ártson.

– Picim, nincs sok időnk. El kell tűnnöm innen, mielőtt az a köcsög bármilyen okból felébred, és tudnom kell, hogy magammal tudlak-e vinni vagy sem?

Szipogva felhúztam az ingujjamat, és megtöröltem az orromat. – Miért kérdezed? – Meglepett, hogy választási lehetőséget adott. Mivel nem tudta, hogy bármit megtennék, hogy kijussak ebből a helyzetből, ha ez azt jelenti, hogy Della és én biztonságban leszünk.

– Tudom, hogy nem akarsz maradni! – morogta. – Basszus, a zúzódásaid és a könnyeid elegek ahhoz, hogy megértsem. Szóval, ha nemet mondtál volna, akkor a hajadnál fogva hurcolnálak ki innen, ha kell. Ez a helyzet mérgező. Azonban tudom, hogy valami más is van a háttérben. Tudom, hogy nem maradnál, ha nem lenne rá jó okod.

A francba!

Ismert engem.

De honnan?

Honnan tudta, hogy azért maradtam, mert nem volt más választásom? Ha meg akartam menteni Dellát, maradnom kellett, és azt tenni, amit mondtak.

Della, aki Jimmy egyik sztriptízbárjában végzett saját titkos nyomozást, egy közös ismerősén keresztül lépett kapcsolatba velem, mert nem jutott hozzá a szükséges információkhoz. Arra kért, hogy ássak elő Jimmy Vanclove-ról mindent, amit csak találok.

Modella Kent, vagy becenevén Della, mocskot akart Jimmyről, hogy hosszú időre hűvösre küldhesse. Őt gyanúsította a húga meggyilkolásával.

Eleinte csak a munka miatt és a pénzért csináltam. Csak akkor vált személyes küldetésemmé, hogy ezt a beteg állatot elintézzem, amikor rájöttem, mire képes Jimmy.

Jimmyt mindenki jól ismerte Sidney-ben. Számos vállalkozása volt a városban, ami arra utalt, hogy rengeteg ember állt a hatalma alatt. Nem tudtam, milyen mélyre nyúlik a hálózata, amíg a nyomozó, akinek dolgoztam, egyszerűen át nem adott Jimmynek.

Jimmy figyelte, ahogyan őt figyeltem.

Tetszett neki, amit a számítógéppel tudtam csinálni. Tetszett neki, hogy észrevétlenül be tudok jutni helyekre.

Azt is tudta, hogy a barátnőm, Della volt az, aki először kapcsolatba lépett velem, mert eltűnt a kishúga. Végül, amikor a rendőrség nem jutott semmire, Della úgy döntött, hogy ő fogja kideríteni az igazságot, és így lett az egyik sztriptíztáncosnője.

Della húga valahogy felkeltette Jimmy figyelmét.

Jimmy szerette a kislányokat. Ashley, Della húga gyönyörű, kedves lány volt, és csak tizenöt éves, amikor eltűnt. Tizenöt éves volt, amikor a férfi elrabolta a bevásárlóközpontból, és megerőszakolta. Tizenöt éves volt, amikor Jimmy több mint hat hónapig fogva tartotta, kihasználta és bántalmazta.

Csak tizenöt éves volt, amikor megölte.

Megfojtotta.

Balesetnek álcázta. De a Jimmy számítógépén talált felvételekből tudtam, hogy mi történt.

Ezt, és még két felvételt találtam, amit két hónappal ezelőtt elvittem egy nyomozóhoz. Hülye voltam, amikor azt hittem, hogy Jimmy keze nem ér olyan messzire. A nyomozó megkért, hogy menjek el vele kocsikázni. Meg akarta mutatni néhány ügyét, és én ostoba módon, gondolkodás nélkül követtem. Megálltunk a ház előtt, ahol akkor laktam, és amikor kinyílt az ajtó, és Jimmy ott állt mosolyogva, megpróbáltam elmenekülni. Nem jutottam messzire. Túl sok ember dolgozott Jimmynek.

Amint beléptem a házba és leültem a nappaliban, Jimmy munkát ajánlott nekem. Miután abbahagytam a röhögést, ő csak tudálékosan elmosolyodott, és akkor még nem tudtam, miért. De aztán elmagyarázta, hogy náluk van Della, és ha nem teszem azt, amit ő akar, akkor a lány holtan végzi, és ez az egész miattam lesz. Ha viszont okosan cselekszem, békén hagyja, és csak azt kell csinálnia, amiért fizetik, vagyis a sztriptízbárjában dolgoznia.

Bármi áron meg kellett védenem Dellát, legalábbis addig, amíg nem tudtam többet Jimmyről. Már mindent tönkretett, amit csak tudott, beleértve a laptopomat is.

Így a második lehetőséget választottam. Munkába álltam a számítógépes cégében, illegális dolgokat csináltam neki, mindent kiderítettem a cégekről, amiket át akart venni.

Eleinte volt saját lakásom, és az emberei mindenhová követtek. Amíg meg nem próbáltam elmenekülni, megragadni Dellát, és megszökni tőle. Nem sikerült. Így lettem Jimmy felesége. Azt akarta, hogy a házában éljek, az ő irányítása alatt.

Értékes voltam a számára.

Amikor megmutatta nekem a videót, amelyen egy férfi veri és megerőszakolja Dellát, nem volt más választásom, mint hogy teljesítsem a kérését. Így hát kimondtam az esküt, miközben az ujjamra húzta a gyűrűjét, mert ismét megígérte, hogy Della biztonságban lesz. És ha újra megszököm, már nem Della fogja kapni az ütéseket és az erőszakolást. Della meghalna, és engem használnának az emberei.

De amikor Julian felhívott, és hallottam a félelmét, tennem kellett valamit. Julianről volt szó.

Szüksége volt a segítségemre, és ő volt az egyetlen ember, akiért kockáztattam volna a saját életemet is.

Mégis, okosan játszottam, és elmentem Jimmyhez, hogy egy kis időt kérjek tőle. Azt mondtam, hogy ha nem segítek Juliannek, akkor ő rájön, hogy valami nem stimmel, és utánam fog jönni, ami nem lenne jó Jimmynek. Megígértem, hogy egy bizonyos időn belül visszajövök. Először megdöbbentem, amikor azt mondta, hogy elmehetek. De okos volt, mert tudta, hogy visszajövök Delláért.

Azok a hetek, amiket távol töltöttem, hosszú idő óta a legjobbak voltak.

A legjobbak.

A találkozás Dallasszal, az én viking emberemmel, és az ugratása megtanított arra, hogy bárkihez is kell visszatérnem, belül még mindig önmagam vagyok. Átfutott az agyamon, hogy nemcsak a Hawks férfiaknak, hanem Masonnak is elmondom, mivel küzdök. De ez az ötlet gyorsan elillant. Ez az én problémám volt, és nem akartam bajt okozni egyik klubnak sem. Istenem nekik is megvan a maguk baja. Nem akartam rátenni még egy lapáttal.

Szóval élveztem az időmet. Mosolyogtam, jól éreztem magam, és azonnal beleszerettem egy bizonyos valakibe.

Amikor egy nap késéssel tértem vissza, Jimmy meg akart leckéztetni, amiért aggódnia kellett. Átadott az egyik emberének, Tate-nek. Szerencsém volt, mert Tate volt az egyetlen, akit el tudtam viselni. Nem volt olyan rossz, mint a többiek. Így amikor bevitt a szobámba, megkért, hogy tegyek úgy, mintha bántana. Megtettem, mert a színészi képességem hiányától való félelem nyomasztott, és tudtam, hogy ha nem sikerül, még rosszabb lesz. Azt is tudtam, hogy Tate-et életben hagyják.

Csak az előző este éreztem először fájdalmat az öklétől. Vacsorázni voltunk, és Jimmynek megtetszett egy tizenhat év körüli lány. Amikor nem akartam elrángatni a családjától, hogy elvihesse, és miután nem túl kellemes szavakkal illettem, megvert az engedetlenségem miatt, és mert jelenetet rendeztem az emberek előtt.

Nem érdekelt.

A világ összes fájdalmát elviselném, ha ezzel megmenthettem Jimmytől egy fiatal lányt.

– Picim – suttogta Dallas a szobába, amitől a testem megborzongott. – Mondd el!

Sóhajtva megmarkoltam a pólóját, és elmondtam neki. Nos, legalábbis a legfontosabb történéseket, hogy milyen helyzetbe kerültem Dellával. Elmondtam neki, mert nem akartam, hogy elmenjen, és közben azt higgye, hogy önként választottam magamnak ezt az életet. Elmondtam neki, mert féltem.

Próbáltam kiutat találni, egy módot, hogy befolyásoljam Jimmyt. Időbe telt, és még mindig nyomoztam, de csak apró bűncselekményeket találtam, semmi komolyat.

Szóval elmondtam neki az egészet, mert érdekelt, hogy mit gondol rólam. Hosszú évek óta ő volt az első férfi, akit az életemben akartam, de nem tudtam megtartani.

– Most már érted, miért nem mehetek el? Addig nem, amíg nem tudom, hogy Della biztonságban van. Nem, amíg nem találok valakit a rendőrségen, aki nem áll a befolyása alatt, és nem buktatom le mindazokért a bűnökért, amiket elkövetett. Maradnom kell, és le kell rántanom róla a leplet, hogy véget vethessek az életének.

A történetmesélés alatt éreztem, hogy Dallas megfeszül, karjai szorosabban ölelnek, és ha megmozdulok, biztosan eltörnek a merevségtől, amellyel szorít.

Hirtelen kinyílt az ajtó. Felziháltam, és megpróbáltam felugrani az ágyról, hogy szembeszálljak azzal, aki bejön, hogy Dallas elmenekülhessen. De magához szorított, és amikor megláttam Beastet, a Hawks MC egyik tagját, a gyorsan dobogó szívem lassulni kezdett.

Beast valamit mondott Dallasnak, mire Dallas felállt, és maga mellé állított.

– Valaki jön, mennünk kell.

– Nem mehetek – suttogtam gyorsan.

Összeszorította az állkapcsát, egy pillanatra behunyta a szemét, és amikor kinyitotta, a tekintete kemény volt. – Tudom! De kurvára nem megyek el, Picim! Megteszek mindent, hogy téged és azt a nőt kihozzalak, és távol tartsalak tőle.

– Nem, el kell elmenned! Ő...

– Elég! – vágta rá halkan és keményen; fájt hallani, hogy így beszél, de tudtam, hogy azért használja ezt a hangnemet, mert törődik velem. Magához húzott, és lágyabb hangon folytatta. – Itt vagyok, az enyém vagy. Senki sem baszakodhat azzal, ami az enyém! El fogom kapni azt a rohadékot, és mosolyogva fogom megtenni, tudva, mit tett veled.

A fogaimmal az alsó ajkamat rágtam, és észrevettem, hogy Beast csinál valamit az ablakomnál, aztán kinyitotta anélkül, hogy megszólalt volna a riasztó.

Hátraléptem, felpillantottam Dallasra, és fájdalmas hangon suttogtam, félelmem iránta nyilvánvaló volt. – Viking ember! – Felnyúltam, és megsimogattam az arcát.

– Hamarosan szabad leszel. – Bólintott, inkább csak magának, mint nekem. Végigsimított a hüvelykujjával az alsó ajkamon, mielőtt megpördült, és az ablakhoz rohant; Beast már kint volt.

Átmászott rajta, és a tekintetem a hátsó felén landolt. Az idegességem egy pillanatra elszállt, és így önkéntelenül azt mondtam: – Szép segg, viking ember! Megtapogatnám.

Amint a lába földet ért, megpördült, és halkan morogta: – Jézusom, asszony! – De láttam a mosolyt az ajkán, mielőtt köddé vált.

Mit tanítottak azoknak a motorosoknak?

Az ajtóm épp azután nyílt ki, hogy becsuktam az ablakot. Megpördültem, és Jimmy egyik új emberét láttam ott állni. A tekintete gyanakodva villant körbe a szobában.

Az ablakra mutattam. – Odakint kaparászás hallatszott. Az előbb láttam egy kutyát. Jimmy szerzett néhány kutyát? Szeretem a kutyákat. Gyerekkoromban mindig akartam egyet, de soha nem kaptam, ezért nagyon izgatott lettem, amikor megláttam...

Az ajtó becsapódott, ahogy kilépett. Nem értettem, miért jött be, de reméltem, hogy bármi is volt, már kiment a fejéből.

Az ablakhoz lépve kinéztem.

Mosolyogtam.

Dallas Sydneyben volt.

Ott volt miattam.

Segíteni fog. Még akkor is, ha nem kértem, mert makacsul a nyakamon lóg.

Az, hogy nem mondtam semmit neki, a Hawks tagjainak és Masonnak Melbourne-ben, mindig, mindig bűntudatot fog kelteni bennem.

De még így is felcsillant bennem a remény.

A mélyről jövő nyomás kezdett enyhülni, és mindez egy bizonyos viking ember miatt.