4.-5.-6. Fejezet

 

Negyedik fejezet

 

Melissa

 

Fordította: Sweety

 

Az asztalom Jimmy irodaajtaja előtt, és az asszisztense asztala mellett volt. Az asszisztens új volt, fiatal, szeleburdi, és valószínűleg azonnal bedőlhetett a sármjának. Jimmy gondoskodott róla, ahogy az irodában mindenkivel megtette. A férfiak imádták, olyanok akartak lenni, mint ő, a nők pedig rajongtak érte, pedig tudták, hogy a felesége vagyok és én is ott dolgozom. Az alkalmazottai kis fülkékben ültek, és versengtek a figyelméért, amikor megjelent.

Szánalmas volt, és mindez csak azért, mert pénze és hatalma volt.

Az előző asszisztensét azonnal kirúgták, amint betöltötte a húszat. Az új asszisztens úgy nézett ki, mint egy tizenöt éves, de valójában tizennyolc volt, és mivel a főnök szerette nézegetni, amikor ki-be sétálgat az irodájából, talán egy kicsit tovább maradhatott, mint a többiek. Nem mintha hozzájuk nyúlt volna, még ha ők maguk akarták volna is. Nem, ő senkire nem tette rá a kezét szexuális értelemben, ha az már elmúlt tizenhét éves.

A gyomrom felfordult Jimmy és a tetteinek gondolatára.

Beteg volt.

Betegebb, mint bárki, akivel valaha találkoztam. Még az apámnál is, aki verte és megerőszakolta az anyámat. Ez azonban hamar megváltozott, amikor elment, és soha többé nem nézett vissza... egészen addig nem, amíg meg nem találtam. Valójában a bankszámláját találtam meg; ami hamar teljesen kiürült, amikor feltörtem, és elvettem, ami nekünk járt. Így tudott anyám kényelmesen élni egy lakásban az Aranyparton. Fogalma sem volt arról, mi történt, mert a rendszer azt mutatta, hogy ő maga utalta a pénzt az otthoni számítógépéről. A hülye barom végül csődbe ment, és beköltözött a lúzer apjához. Megérdemelték, hogy egymással szerencsétlenkedjenek. A spermadonorom szülei gyűlölték anyámat és engem is.

Szerencsém volt, hogy anyám Queensland napfényes partján élt, így nem láthatta, mekkora lúzer lettem. Fogalma sem volt róla, min mentem keresztül. Azon az estén, amikor átadtak Jimmynek, sikerült felhívnom, és azt mondtam neki, hogy egy időre a senki földjére megyek, hogy a szellemekkel kommunikáljak. Tudta, hogy szeretek utazni, így nem lepődött meg, hogy újra elutazom.

– Jó reggelt! – Amber, Jimmy asszisztensének vidám hangja szakította félbe a gondolataimat.

Felpillantva megláttam Jimmy két emberét Della két oldalán. A szemem tágra nyílt, és a gyomrom összeszorult, amikor megláttam az arcán egy olyan zúzódást, mint az enyém, csak az enyémet vastag smink fedte.

Amikor nyitottam a számat, hogy megszólaljak, enyhén megrázta a fejét, én pedig kiengedtem a levegőt, mint egy lyukas lufi. Valami rossz történhetett, ha nem akarta, hogy beszéljek vele.

– Mr. Vanclove vár – kiáltotta az egyik férfi.

Amber felugrott, felvette a telefont, és ellenőrizte, hogy a főnök fogadja-e. Visszatette a telefont az asztalra, és közölte: – Azt mondta, menjen be azonnal.

Della rémültnek tűnt, és a szívem fájt miatta. Soványabbnak tűnt, mint általában. Szőke haja piszkos volt, rendezetlen kontyba tűzve. A ruhája rövid volt, így amikor az ajtó felé indult, és szomorúan rám mosolygott, láttam a kéznyomokat a combján.

Még mindig bántották.

Düh égett bennem.

Megígérte nekem.

Kurvára megígérte.

Jimmy biztosított róla, hogy ha mindent megteszek az üzletéért, akkor békén fogják hagyni.

Miért változott ez meg? És mióta voltam olyan vak, hogy elhittem, megbízhatok abban az emberben? Abban a rohadékban.

Könnyek gyűltek a szemembe, amikor Della fájdalommal teli kék szemei találkoztak az enyémmel, mielőtt az ajtó bezárult volna mögöttük.

– Tudod, még mindig látszanak a zúzódások, akármennyi sminket is használsz – mondta Amber, magára vonva a figyelmemet. – Mit tettél, hogy kiérdemeld ezt?

Megráztam a fejem. Gúnyosan elmosolyodtam, előrehajoltam, és az összeszorított fogaimon keresztül válaszoltam: – Semmit sem tettem, amiért ezt érdemeltem volna.

Felhorkant, és végigmért a tekintetével. – Persze! – Gúnyosan elmosolyodott, majd visszafordult a számítógépéhez. Felemeltem a papírnehezékemet, legszívesebben a tarkójához vágtam volna. De úgy döntöttem, nem teszem. Ha olyan hülye volt, hogy azt hitte, az emberek megérdemlik a zúzódásokat, függetlenül attól, hogy mi történt, akkor baszódjon meg az idiótaságával együtt.

Ehelyett egy puffanással visszatettem, amitől megijedt, és rám nézett. A középső ujjamat felmutatva a képernyőmre néztem. Információkat kellett volna gyűjtenem Jimmy új üzletfeléről, de nem tudtam a munkára koncentrálni. Nem, amikor Della az irodájában volt, és főleg nem, amikor a gondolataim folyamatosan az események lehetséges kimenetelein jártak. Tett valamit? Mondott valamit? Tudtam, hogy megígértem neki, hogy kihúzom magunkat ebből a szarból, de azt is mondtam, hogy időbe telik. Megkértem, hogy tartson ki. Vajon a bántalmazás miatt adta fel? A naivitásom miatt rosszul lettem. A gyomromra tettem a tenyerem.

Istenem, nem tudtam.

Hirtelen felálltam, amikor egy sikoly hasított át az irodán.

– Ne! – lihegtem, amikor egy pisztolylövés dördült. – Nem, nem, nem! – skandáltam kétségbeesetten, miközben az ajtó felé rohantam. Az egész testem remegett a félelemtől.

– Nem mehetsz be oda – jelentette ki Amber.

Hogy a faszba lehetett mindenki ilyen nyugodt, miután hallotta ezt?

Mindannyian megőrültek.

A szívem a torkomban dobogott, és remegő kézzel nyúltam a kilincs felé, amikor hirtelen kinyílt az ajtó.

Jimmy volt, mosollyal az arcán. – Elnézést, Melissa!

Felnéztem rá, és tágra nyílt a szemem, amikor megláttam Dellát Jimmy egyik emberének karjaiban, mint egy menyasszonyt.

– Mit csináltál!? – kiáltottam, és megpróbáltam mellette bemenni. Megragadta a karomat, és erősen megszorította. A szorításától elakadt a lélegzetem.

– Fordulj meg, és állj félre! – sziszegte a fülembe.

– Jimmy, kérlek... – Te kibaszott faszkalap!

– Most!

Megfordultam, a szorítása lazult, majd elengedett. Annak ellenére, hogy minden porcikám harcolni akart, félreálltam. A nyakamhoz emeltem a kezem, és megszorítottam. Hányni akartam, sikítani és nekik rohanni.

Jimmy kilépett az irodából és bejelentette: – Minden rendben! A kedves hölgy rossz híreket kapott, és öngyilkos akart lenni. Megakadályoztuk. Az embereim elviszik, hogy segítséget kapjon.

Az emberek tapsoltak.

Kurvára megtapsolták.

Mintha egy hős lenne.

Mindannyiukat a pokolba kívántam.

Hát nem látták, hogy micsoda hazug? Ennyire vakok voltak?

Jimmy elmozdult az ajtóból, és az emberei kiléptek. Ahogy a lift felé sétáltak, hallottam, hogy az emberek gratulálnak nekik a jó munkához.

Birkák. Azok voltak, és Jimmy volt a farkas, aki báránynak álcázta magát, és ők követték.

Le akartam köpni őket, az arcukba ordítani, amiért ezt tették.

Hová vitték Dellát? Mi történt, hogy behozták az irodába? Miért sikított? Miért lőttek?

A gondolataim kavargó tengerré váltak.

És mindegyiktől összeszorult a szívem, a testem pedig reszketett a félelemtől.

– Melissa! – szólalt meg Jimmy közvetlenül a fülem mellett. Megfeszültek az izmaim.

– Mr. Vanclove, tíz perc múlva találkozója van.

Megfogta a karom, és megszorította. – Köszönöm, Amber! Tartsd itt őket, amíg beszélek gyorsan a feleségemmel.

– A feleséged? – Ha nem úsztam volna a rettegésben, nevettem volna Amber döbbenetén.

– Igen. – Jimmy bólintott, majd az irodájába vezetett, és becsukta mögöttünk az ajtót.

A lábam automatikusan az íróasztalával szemben lévő székhez vitt. Amikor leültem, megláttam a golyó ütötte lyukat az asztalon. Pontosan ott, ahol ő ült.

Még a Della iránti rémületem ellenére is egy apró mosoly csúszott az ajkamra. Csak pár centiméterrel arrébb lő, és Jimmy farkát találta volna el. Pont ott, ahol kellett.

Jimmy felsóhajtott mögöttem. Megijedtem, mire ő kuncogott, majd megkerülte az íróasztalát, leült, és hátradőlve engem tanulmányozott.

Még mielőtt egy lépést is tett volna, gondoskodtam róla, hogy a mosoly eltűnjön az ajkaimról. Amúgy is újra elöntött a pánik.

– Mit keresett itt Della? – kérdeztem.

Nem válaszolt, csak továbbra is rám bámult.

– Csinált valamit? – Ő lőtt? Igazából ezt akartam tudni.

A szája összeszorult, majd megdörzsölte az arcát.

Az íróasztalára nézett, a golyó okozta lyukra. Odanyúlt, és a faforgácsokat piszkálta. – Della magára hozta a bajt.

– Hogyan? – kérdeztem riadt, magas hangon. Tudnom kellett, mi történt, és mit fognak csinálni vele.

– Nem tartotta be a szabályokat.

– Jézusom, Jimmy, milyen szabályokat? Mit csinált? Miért sikított?

– Attól tartok, nem fog tetszeni a válaszom. – Felvonta a szemöldökét, én pedig elhallgattam. Ne, Della, mit tettél? – Mert bármi történjék is, meg kell halnia.

Lehunytam a szemem, mély levegőt vettem, és a karfára szorítottam a kezem. Amit nem tettem, pedig nagyon szerettem volna, az az, hogy sikítsak, ordítsak és bántsam ő.

– Miért? – suttogtam gyenge hangon.

– Tegnap este megölte az egyik ügyfelet.

A düh kitört belőlem. Összeszorított ököllel az asztalra csaptam. – Miért volt ügyféllel? Te mondtad, megígérted, hogy csak vetkőznie kell, Jimmy! Azt tettem, amit kértél, hogy távol tartsam őt az összes elcseszett ügyfeledtől. Miért volt mégis az együkükkel?

Összeszűkült szemekkel előrehajolt.

Ott maradtam, ahol voltam, és azt mondtam neki: – Nem ijesztesz meg, Jimmy! Már nincs hatalmad felettem. Mindig is azt tettem, amit mondtak, hogy Della biztonságban legyen.

Jézusom!

Ne. Ne Dellát!

A francba!

Könnyek gyűltek a szemembe. Fel akartam emelni a székemet, hozzávágni, és kirohanni a szobából, hogy segítsek Dellának... de tudtam, hogy hiába. Mindenhol az emberei voltak.

Gúnyosan felnevetett. – Nem ő volt az egyetlen, akivel zsaroltalak, Melissa! Ezt te is tudod.

Kinyújtottam a kezem. – Vidd a rendőrségre, ha van ellenem valamid! És akkor mi van? Börtönbe megyek. Nem érdekel, Jimmy!

– De érdekelni fog. Főleg, ha gondoskodom róla, hogy pokollá tegyék az életedet odabent. Te bent ragadsz majd, míg én kint leszek szabadon, és... – Elmosolyodott. – ...vigyázok az anyádra.

Megdermedtem.

Felnevetett. – Azt hitted, nem tudok róla. Tényleg bolond vagy. – Nevetett. – Továbbra is azt fogod tenni, amit eddig, és ő biztonságban lesz. Minden falon átjutsz bármilyen rendszeren keresztül. Még nem próbáltam ki a tolvajtudományodat, de egy nap majd kifogom. Fontos vagy nekem, Melissa. Nem foglak elveszíteni, és vigyázni fogok rád, amíg betartod a szabályokat. Della egy senki volt. Azt hitte, hogy baszakodhat az üzletemmel, de nem teheti, és most megfizeti ennek az árát. Sem a könnyei, sem a könyörgése nem segít rajta. Használhatatlan már számomra, úgyhogy nem veszteség, ha elintézték.

– Te egy szörnyeteg vagy – suttogtam, és megszakadt a szívem Delláért. A kimerültség visszatartott attól, amit igazán akartam, vagyis befejezni a munkát, amit Della megpróbált. Golyót ereszteni a fejébe.

Rám mosolygott. – Köszönöm!

– Így vagy úgy, de le fogsz bukni.

A gondolataim egyenesen Dallasra terelődtek.

– Ezt erősen kétlem.

– Soha...

Megcsörrent a telefonja, és felemelte a kezét. Becsuktam a számat, ő pedig beleszólt: – Igen? – Felpattant, a széke a padlóhoz csapódott. – Mi van? – Összeszorult az állkapcsa. – Te most szórakozol velem, baszd meg! – Egy pillanatnyi csend, és bármit is mondtak a vonal túlsó végén, a szeme megrándult. – Oldd meg, vagy én intézem el! – Letette, és áthajította a telefont a szobán. Az az ajtónak csapódott, majd a padlóra zuhant.

– Jimmy?

Dühös tekintete rám villant.

Tétova apró kopogás hallatszott az ajtón. – Mr. Vanclove.

– Semmi baj – csattant fel, és megpördült az ablak felé, a szoba megtelt dühvel.

– Jimmy?

– Tűnj innen! – vicsorgott.

– Mi történt? – erőltettem.

Felhorkant. – Most örülhetsz, Della egyelőre él.

A szívem boldogan és hevesen vert a mellkasomban.

– Hogyan? – suttogtam.

Az én viking emberem. A kezemmel a számat takarva próbáltam elrejteni a mosolyomat, és a padlót bámultam.

– Valaki megelőzte az embereimet, és elrabolta. – Felém fordult, én pedig felemeltem a fejem, mire gyilkos szemekkel nézett rám. – Ha megtudom, ki volt az, akkor vele együtt mindenki meghal.

Ez nem lehetséges.

Nem fognak meghalni.

Dallas tudomásom szerint csak néhány órája volt a városban, és már megmentette Dellát. Biztonságban volt, és szabad. A Hawks emberei bármit megtehettek, de nem láttam halált az életükben. Nem, ők nem.

De Jimmy élete veszélyben volt, és tudtam, hogy ha a Hawks emberei rávetik a szemüket valamire, amit akarnak, akkor meg is fogják szerezni.

Mennyi ideje maradt még Jimmynek?

Nem tudtam, de azt igen, hogy alig vártam már, hogy ez megtörténjen.

 

 

Ötödik fejezet

 

Dallas

 

Fordította: Sweety

 

Miután elhagytuk Melissa házát, nem tudtam aludni. Visszamentünk a szállodába, és elmondtam a testvéreimnek mindent, amit Melissa elmondott. Kurvára utáltam otthagyni őt. A lelkem mélyéig gyűlöltem. Legszívesebben a rohadék szobájába rohantam volna, és kiiktattam volna. Azt hiszem, a szerencsének és a nőm szavainak köszönhettem, hogy nem maradtam ott, mert Knife később elmondta, hogy tíz férfi érkezett a házhoz. Nem tudtuk, hogy miért jöttek. Dühös voltam, hogy megjelentek. Kurvára dühös és stresszes voltam, amiért bántották Melissát, és vissza akartam rohanni, hogy kihozzam onnan, függetlenül a következményektől, de a testvéreim visszatartottak. De Knife biztosított arról, hogy Melissa jól van, és ez segített megértenem, hogy tervet kell készítenünk.

– Mi a terv? – érdeklődött Knife, amint befejeztem Melissa történetét.

– Hívok még pár testvért. Ennek a köcsögnek lecke kell, és mi megtanítjuk neki. Aztán, mivel tudom, hogy a Picurkám addig nem megy el, amíg a Della nevű csaj nincs biztonságban, mi is nyomozunk egy kicsit, de rohadtul gyorsan, hogy kiszabadítsuk. Aztán kihozzuk a Picurkámat is.

Knife felhívta Dodge-ot, míg én körbetelefonáltam a sztriptízbárokat, hogy megkeressem Dellát.

Ötben azt mondták, hogy nincs Della. Csak egyben volt, de már nem dolgozott ott. Ami riadalmat keltett bennem.

– Beast – szóltam. – Ülj a számítógép elé, és deríts ki mindent, amit csak lehet erről a faszfej Jimmy Vanclove-ról.

Beast az állát felém emelve odament az asztalhoz, és munkához látott.

– Az a beteg faszfej a kislányokat szereti – motyogtam magamban.

– Lassan kell ezért majd megfizetnie – mondta Knife.

Rápillantottam, és láttam, hogy már nem telefonál. – Lassan is tudjuk csinálni.

– Kurvára igen, megtudjuk. – Elmosolyodott. – Te pedig majd nyugodtan vársz, amíg a csajod ott van vele?

– Ja.

Knife felhorkant. – Nem hagyott neked választást, mi?

Dühösen válaszoltam. – Nem. – És kurvára utáltam, de a Picurkámnak, az én Melissámnak egy dologban igaza volt. A faszszopót le kellett buktatni. Aztán, ha mindennek vége, a karjaimban, az ágyamban és alattam lesz.

– Nem kéne aludnunk egy kicsit, mielőtt a testvérek megérkeznek? – kérdezte Knife.

– Nem lehet. Szükségem van rád a sztriptízbárban. A nap 24 órájában nyitva vannak. Tartsd nyitva a szemed és a füled. Ha van valami hír a nevű Della csajról, tudni akarom.

Intett nekem, felállt az ágyról, és az ajtó felé indult. Mielőtt kiment, utána kiáltottam. Amikor rám nézett, megkérdeztem: – Ki jön?

– Dodge, Handle, Dive, Pick és Billy.

A mellkasomban érzett fájdalom enyhült egy kicsit. Nem mintha nem bíztam volna abban, hogy hárman is meg tudjuk oldani a feladatot, de ha több testvér áll mögöttünk, biztosabbak lehetünk abban, hogy mindannyian élve jutunk ki ebből a helyzetből.

Több mint két órával később, hajnali négy óra körül csörgött a telefonom. Hálás voltam a szünetért, mert Beasttel átnéztük a Jimmy Vanclove-ról talált információkat. A rohadék milliárdos volt, és azt hitte, hogy érinthetetlen. Több ügy is volt ellene gyermekpornográfia és emberrablás miatt, de mindet tisztázták. Sok befolyásos ember állt mögötte. De engem nem érdekelt. Hamarosan meg fogja tudni, hogy ha a Hawks célba vesz valamit, semmi sem állhat az utunkba. Mi mindig úgy intéztük a dolgokat, ahogy akartuk.

A hívásazonosítón Knife neve villant fel. – Igen? – szóltam bele.

– Visszamegyek a szállodába. Hallottam valamit, haver, és láttam, hogy sok férfi valamiért a hátsó szobákba szaladgál. Azt hiszem, a nő, akit keresel, valami bajt csinált, és reggel viszik a főnökhöz, hogy megbeszélje vele. Körülbelül fél tíz körül.

– Rendben, akkor készüljünk fel. Addigra még nem lesznek itt a testvérek, úgyhogy hármunknak kell megoldanunk. Majd találkozunk, ha visszaértél.

Miután letettem a telefont, az ágyra dobtam, és Beast felé fordultam. – Készen állsz, hogy szétrúgj néhány segget, ha arra kerül a sor? – Nagy mosolyt villantott.

Igen, miután megtudtuk, mit művel az a faszfej a kislányokkal, készek voltunk bármi áron megleckéztetni Vanclove-ot.

Beast felvette a fegyverét, és hadonászott vele. Bólintva mondtam: – Igen, haver. Teljes erővel támadunk.

 

* * * *

 

Amint Knife megérkezett a szállodába, elindultunk, hogy felderítsük az irodaház környékét. Egy idő után Knife-fal egy kávézóban ültünk a magas épülettel szemben, míg Beast az utcán tartotta szemmel a saját területét. Kilenc óra volt, amikor egy limuzin állt meg a bejárat előtt. A sofőr kiszállt, és a hátsó ajtóhoz sétált, hogy kinyissa azt.

A szívem a torkomba ugrott, amikor megláttam a Picurkámat kiszállni az autóból. Arcát vastag smink borította, eltakarva a zúzódásokat, de én tudtam, mi rejlik alatta, és ez a tudat kurvára alig hagyott aludni. A nyugalom maszkjával az arcán állt a kocsi mellett, és várta a faszfejet. Amikor kiszállt, a tekintetem Knife-ra villant, aki már mosolygott.

– Ez az a köcsög? – kérdezte. Bólintottam, és pontosan tudtam, mire gondol. A fickó egy senkiházi volt, alacsony termetű és kurvára sovány. Lehet, hogy drága öltöny volt rajta, de attól még úgy nézett ki, mint egy kis gyökér. Mégis, fegyveres emberek vették körül, mind hatalmas rohadékok, akik készek voltak megvédeni.

Jézusom, tudták, hogy mit szeret?

Azoknak a rohadékoknak valószínűleg a pénz volt a legfontosabb.

A pöcs Melissa mellé lépett, és a hátára tette a kezét, majd az irodába vezette. Összeszorítottam az állkapcsomat és az öklömet.

– Hé, elkapjuk ezt a lányt a csajodnak, és aztán kiszabadíthatjuk őt is – nyugtatgatott Knife.

– Meg kell halnia.

– Meg fog – bólintott Knife.

– Ha nincsenek zsaruk, meghal.

– Rendben.

– Az én kezem által – tettem hozzá.

– Megegyeztünk.

Beléptek az épületbe. A lábam fel-alá ugrált az ablaknál lévő asztal alatt. Nehéz volt visszafogni magam, hogy ne ugorjak fel és rohanjak oda, hogy elkapjam. Őt nekem teremtették, és senki másnak. Bassza meg, egyetlen nő sem kergetett úgy az őrületbe, mint ő.

Mintha felkapcsolt volna egy villanyt a fejemben és a szívemben, és rájöttem, hogy többet akarok, mint egy gyors menet. Soha nem foglalkoztam sokat a nőkkel, amíg meg nem ismertem őt.

Ő nyomult.

Provokált.

Bejutott a lelkembe, és nem tudtam elengedni.

Soha az egész kibaszott életemben nem gondoltam, hogy egyszer vágyni fogok egy kapcsolatra.

Istenem, hányni akartam ettől a szótól.

K-kapcsolat.

De ő viszont megtette, és ezért voltam ott. Mivel ő volt az első, aki felnyitotta a szemem, aki többet akart, mint csak egy ágytársat, tudnom kellett, hogy a dolgok olyan jók lesznek-e köztünk, ahogy reméltem.

Nem voltam hülye. Tudtam, hogy kurvára fel fog idegesíteni. Tudtam, hogy az idegeimre fog menni, de hajlandó voltam megpróbálni.

Érte megpróbálnám.

Bassza meg! Erről szóltak a kapcsolatok.

– Jól vagy? – kérdezte Knife.

Megköszörültem a torkomat, és bólintottam. Nem vettem észre, hogy attól a szótól megremegtek a kezeim.

Az épület melletti sikátorra pillantottam. Épp akkor állt be egy furgon. – Írj Beastnek! Azt hiszem, indul a buli.

Feszülten láttam, hogy két férfi száll ki a furgonból. Az egyik visszahajolt, és durván kirángatott egy nőt. A nő megbotlott, és az épület oldalsó ajtajához tántorgott. A férfiak beütöttek egy kódot, és az ajtó kinyílt.

– Kifelé menet elkapjuk őket. Nem akarjuk felhívni az őrök figyelmét az előcsarnokban. Csendben csináljuk. Hívd fel Beastet, és mondd meg neki, hogy ha vannak kamerák a sikátorban, akkor kapcsolja ki őket, de csak közvetlenül azelőtt, hogy elvisszük a nőt, hogy ne keltsük fel a figyelmüket.

– Rajta vagyok! – Knife bólintott, majd felállt az asztaltól, és kisétált elöl.

Nem fog sokáig tartani, mire egy horpadást ütünk a rohadék életébe, és hamarosan a horpadás, repedéssé fog szélesedni. Aztán széttéptem, mint egy kibaszott szatyrot.

Mosolyogva felálltam, és elfoglaltam a helyem.

A kezeim remegtek az oldalamon, miközben a sikátor elején vártam, a falnak dőlve, és úgy tettem, mintha a telefonommal játszanék. Beast a sikátor másik végében várakozott, Knife pedig, miután Beast elvágta a kamerák adását, a furgon másik oldalán helyezkedett el. Tudtuk, ha olyanok, mint a Hawks, a találkozó nem fog sokáig tartani. Elmondja a nőnek, amit kell, aztán elhúznak onnan a picsába.

Hallottam, hogy nyílik az oldalajtó, és felegyenesedtem, a telefonomat a zsebembe csúsztatva. Aztán beléptem a sikátorba, amikor az oldalajtó becsukódott mögöttük. A nő ájultan vagy kiütve feküdt az egyik férfi karjaiban. Muszáj volt kuncognom. Az a faszfej főnök még mindig csak két embert rendelt mellé. Hogy lehet ilyen kibaszott hülye?

– Jó reggelt, fiúk – üdvözölte őket Knife, miközben a furgon mellé sétált. Leütötte azt, amelyik egyedül volt. A másik kiabálni akart, ledobva közben a nőt, de Beast ott volt, és elkapta, miközben odasprintelve a földre vittem a fickót.

A kezemet a nyakára szorítva parancsoltam: – A kulcsokat!

A tekintete a földön fekvő másik férfira siklott. Knife átfordította, kivette a kulcsokat a zsebéből, és mosolyogva felállt.

– Ezek a hülyék túlságosan megkönnyítik a dolgunkat.

– Hülye faszok – jegyeztem meg, majd pofán vágtam a fickót, akit térdre kényszerítettem. Elájult. – Én vezetek! Beast, te vigyázz rá, míg Knife beül hátra az egyik idiótával. A másikat hagyd, hadd hívja fel a főnököt, hogy tudassa vele, hogy a világ össze fog omlani körülötte.

Knife könnyedén felemelte a kiütött fickót, én pedig felálltam, és kinyitottam a furgon ajtaját. Miután kinyitottam az oldalajtót, Knife bedobta a fickót hátra.

– Pokoli fejfájása lesz – nevetett Knife.

Beast óvatosan bemászott hátra, és magához szorította a nőt. Basszus, szörnyen nézett ki, mintha napok óta nem evett volna, és a teste olyan helyeken volt tele zúzódásokkal és vágásokkal, amitől a dühöm egyre nőtt.

Miután Knife beszállt, belerúgtam a földön fekvő rohadékba, és megkerültem a kocsit, hogy beülhessek a vezetőülésbe.

Hamarosan visszakapom a nőmet.

És hamarosan még több vér fog tapadni a kezemhez. Csakhogy ez a legkevésbé sem érdekelt.

 

 

Míg Knife a hotelszobámban egy székhez kötözte a fickót, én segítettem Beastnek bevinni a nőt a szobájukba. Épp az ágyra fektette, amikor magához tért, és zihálva levegőt vett, amitől az egész teste megrándult.

Gyorsan felült, a karjaival és a lábaival hadonászott, miközben próbálta visszanyerni az önuralmát. Hátracsúszott az ágyon, amíg a háta a fejtámlának nem ütközött.

– Hé, minden rendben! Minden rendben! Nyugodj meg, baszd meg! – próbáltam megnyugtatni.

Beast a szemét forgatva oldalra lökött. Leült az ágy szélére, és a kezét a levegőbe emelte. A nő figyelmesen nézte a férfit összehúzott szemöldökkel.

– Ő Beast. Nem beszél. – A nő félelemmel teli tekintete rám szegeződött. – Én Dallas vagyok. Ismerjük Picurkát, ah, basszus, Melissát. – A hajamba túrtam. Nem voltam jó a nők megnyugtatásában. Inkább felidegesíteni és felbosszantani szoktam őket. A megrémült nők a frászt hozták rám. – Nézd – próbálkoztam. – Nem fogunk bántani. Elhoztunk azoktól a rohadékoktól. Nyugi, asszony!

Megnyalta száraz, repedezett ajkait, és összeszűkítette a szemeit. A nő tökös volt.

– Melissa miatt hoztatok el, vagy magatok miatt?

Felsóhajtottam és egy grimaszt vágtam. – Kurvára nem kellesz nekem! Már egy nővel is elég bajom van! – A nő Beastre nézett. Hozzátettem: – Neki sem kellesz. Most pedig el kell mondanod, hogy mi a fene történt, hogy megtervezhessük, hogyan hozzuk ki Melissát.

Egy darabig tanulmányozott minket, aztán, basszus, az egész teste ellazult a megkönnyebbüléstől. – Tényleg kint vagyok?

Beast bólintott. Én válaszoltam. – Igen.

Szipogott egyet. Áh baszki, most sírni fog? Ha igen, akkor eltűnök onnan, mintha lángolna a gatyám.

– Hé! – szólítottam. – Mindent tudnunk kell! Az a Vanclove fickó dühös lesz, hogy elvittünk, de legalább nem fog Melis miatt fogva tartani...

Feltérdelt, kinyújtva a kezét. – Várj! Tudnak az anyjáról. Meg fogja ölni, hogy Melissa ne menjen el. Az irodában ezt mondta. Jimmy tudta, hogy szükség lesz egy tartalék tervre, valakire, akit fegyverként használhat, hogy Melissa engedelmeskedjen, bármit is követel. Meg kell mentened az anyját!

– Bassza meg! – morogtam. – Tudod, hogy hol van? A nevét?

Visszaült, és megrázta a fejét. – Nem, Melissa sosem beszélt az anyjáról.

– A francba! Beast, írj Juliannek, hátha ő tudja. Ha nem, akkor szólj egy testvérnek otthon. Majd mi elintézzük. – Kopogás hallatszott az ajtón. Beast felállt, hogy kinyissa.

Amikor az ajtó kinyílt, egy hang dörrent: – Ki áll készen a bulira? – Vigyorogva odasétáltam, hogy üdvözöljem Dive-ot, aki elsőként lépett be.

Aztán Pick, Billy, Dodge és Handle következett. – Basszus, de jó, hogy mind itt vagytok!

– Örülünk, hogy segíthetünk – mondta Dodge.

– Van már terv? – kérdezte Pick.

A fejemet ráztam. – Még nincs. – Della felé intettem. – Épp most beszélek a Picurkám barátnőjével.

– Már elkaptátok. Akkor nekünk mi lesz a móka? – kérdezte Billy.

– Ne aggódj, lesz még bőven!

– Ti mind Jimmy után mentek? – Della hangja megremegett. Nem tudtam, miért remeg a hangja; talán azért, mert nem érezte magát biztonságban egy motorosokkal teli szobában. Vagy mert meglepte, hogy belekeveredünk az apró hölgyem problémájába.

– Igen, így van.

– Miért?

– Melissa hozzám tartozik, ami azt jelenti, hogy a Hawks része. Senki sem baszakodhat a Hawksszal.

A teste megmerevedett, az állát felemelte. A szeme megkeményedett, majd közölte: – Én is menni akarok!

– Ez nem a nők dolga!

– Nehogy Melissa meghallja, hogy ezt a szart mondod – mondta nevetve Dodge.

Bassza meg! Igaza volt. Az én Picurkám letépné a golyóimat. Nem mintha bánnám, ha a golyóimmal foglalkozna, de dühös lenne, ha nem engedném, hogy a barátnője is beleszóljon a helyzetbe.

Frusztráltan megdörzsöltem az arcom. – Nézd! A helyzet nem lesz jó. Emberek fognak meghalni, veszélyes lesz. Te most szabadultál ki egy rossz helyzetből. Nem kellene beleugranod egy másikba, és kockáztatnod az életed.

A lány állkapcsa összeszorult, majd a fogai között sziszegte: – Az én életem, azt csinálok vele, amit akarok! Túl sokáig nem volt választásom. Megvertek, megerőszakoltak, és megmondták, mit tegyek. Veletek akarok menni! Látnom kell, hogy az a rohadék meghal! Elvette tőlem a húgomat, elvette az életét. Látni akarom a halálát!

A testvéreimre pillantottam. Ha én benne vagyok, akkor ők is.

A francba! Annak ellenére, hogy utáltam az ötletet, meglepődtem, hogy mennyire tisztelem azért, hogy kiállt magáért előttünk.

– Rendben! Handle! – kiáltottam. Ő pedig odalépett. Dellára pillantva utasítottam: – Te maradj a közelében.

– Úgy lesz.

Sóhajtva mondtam: – Valaki keressen neki valami rendes ruhát. – A telefonom csörgött, Beast írt. Elmosolyodtam. – Úgy tűnik, a köcsög eléggé bepöccent, mert otthagyta a munkahelyét. Fogadjunk, hogy hazamegy Melissával együtt. Minél hamarabb elhúzunk innen, annál hamarabb véget vethetünk ennek az egésznek, és hazamehetünk a picsába.

A Picurkámmal együtt.

 

 

Hatodik fejezet

 

Melissa

 

Fordította: Sweety

 

Jimmy nem akart az irodában maradni a nap hátralevő részében. Ha tudtam volna, mi fog történni otthon, könyörögtem volna azért, hogy maradhassak dolgozni. Amikor megérkeztünk, már öt férfi várt minket a házban. Az egyik Tate volt, aki a bárpult közelében állt. Komor pillantást vetett rám. Egy másik, számomra ismeretlen férfi a kanapén ült a nappaliban, arcán jégtömlővel. Felegyenesedett, amikor Jimmyvel beléptünk, és félelem látszott a szemében, amikor Jimmy megállt előtte.

– Mondd meg, hogy kik voltak! – követelte Jimmy.

– Senkit sem ismertem fel, de mellény volt rajtuk.

Nem álhattam fel, mosolyogva táncolni; ehelyett unott arckifejezéssel a körmeimet bámultam.

– Mellény? – Jimmy megfeszült.

A fickó bólintott, majd elhúzta a száját. – Igen, motoros mellény.

Jimmy összeszorított fogakkal kérdezte: – Láttad a nevüket a mellényeken?

– Nem volt rá lehetőségem. Gyorsan jöttek és kiütöttek minket. Mondtam, hogy több embernek kellett volna jönnie.

Gyorsak voltak.

Nem láttam őket, így ő sem.

Jimmy elővette a fegyverét és homlokon lőtte a férfit. Vér fröccsent mindenhova. Sikítva próbáltam kiszaladni a szobából, de két férfi elkapott.

– Nyugodj meg! – suttogta Tate a fülembe, de nem bírtam. Láttam a férfi agyvelejét a mögötte lévő falon.

– Fogd be! – kiáltotta Jimmy.

Visszafojtva az érzelmeimet, remegtem, miközben Tate és a másik férfi próbált állva tartani. Ha nem tartottak volna, valószínűleg összeesem.

Jimmy épp most lőtt le valakit.

A homloka közepén.

Előttem.

Vér. Rengeteg vér.

Előregörnyedve hánytam.

Jimmy elém állt és felemelte a fejem. Fájdalom sugárzott az arcomon.

– Szedd össze magad! – parancsolta.

Becsuktam a szemem, bólintottam és mély levegőt vettem, de azonnal megbántam, amikor a vér rézszaga betöltötte az orromat. Összeszorított fogakkal felegyenesedtem, és kinyitottam a szemem. Miközben a gyomrom kavargott, és éreztem, hogy a gyomorsav a torkomat marja, kihúztam magam és leráztam a férfiak fogását, majd Jimmyre néztem.

Ő megfordult, és így szólt: – Kibaszott haszontalan fasz! – Odalépett, és belerúgott a halott fickóba. – Kérem a felvételt a sikátorból. Marshalnak túl sokáig tartana. Melissa, ülj le – mutatott egy székre a halott közelében –, és varázsold elő azt a kibaszott felvételt. Tudni akarom, kik ezek a motorosok, és azt akarom, hogy tudják, velem nem lehet szórakozni.

– Legalább kimehetnék a konyhába?

– Nem! – Hozzám lépett, megragadta a hajamat, odarángatott a székhez, és belelökött.

Visszatartottam a frusztrált dühömet, felvettem az előttem lévő laptopot, majd hátradőltem, kerülve a bal oldalamon fekvő halottat.

Míg én a számítógépen dolgoztam, Jimmy fel-alá járkált a szobában, és kiabált az embereivel, hogy milyen hülyék mindannyian.

A szobát háttérbe szorítva, amit mindig meg tudtam tenni, amikor dolgoztam, átfutottam a rendszert – amit én terveztem neki – majd előhívtam a reggeli felvételt a sikátorból. Ahogy néztem, azonnal észrevettem a filmben a remegést. Mosolyogtam. Ez azt jelentette, hogy az egyik Hawks-férfi ismétlődőre állította a videót. Semmink sem volt.

Jimmynek nem fog tetszeni.

Érdekel? Nem.

– Megbabrálták a kamerát a sikátorban, és ismétlődőre állították. Semmi sincs arról, kik voltak. Még az sem, hogy Dellával megérkeztek.

Az egész testem ellazult a megkönnyebbüléstől.

Azt hittem, Jimmy ki fog borulni, ordítozni és dühöngeni fog, de amikor csak ott állt és bámult rám, a szívem kétszeres sebességgel kezdett verni.

– Ismerted őket – állapította meg.

A francba!

Felhorkantva letettem a számítógépet: – Honnan ismerhetnék motorosokat? – Karba tett kézzel felvontam a szemöldököm.

– Főnök, egész idő alatt figyeltem, amíg úton volt. Nem állt szóba egyetlen motorossal sem – mondta Tate. Nem tudtam, hogy követett, és most hazudik miattam.

Jimmy nem törődött Tate-tel, és megkérdezte: – Ki volt az a barát, akit meglátogattál?

– Julian? – Nevettem. – Mondtam, hogy ő a legmelegebb meleg.

– Mi volt a baj, amit meg kellett oldanod neki?

Igen, Jimmy elég hülye volt ahhoz, hogy ne kérdezzen többet, miután elmondtam neki, hogy Julian egy régi barátom, aki meleg. De mivel Tate követett, biztosan elmondott valamit Jimmynek, de mit?

A francba, nem voltam biztos benne, hogy jól tettem-e. De meg kellett próbálnom.

A szemem sarkából láttam, hogy Tate a fejét rázza. Megnyaltam a hirtelen kiszáradt ajkaimat, és azt mondtam: – Ah, a szülei szarakodtak vele, mert meleg, és segítséget kért, hogy megalázhassa őket.

Jimmy szeme összeszűkült. A pulzusom felgyorsult, amikor lassan felém jött. Hátrahajoltam, hogy felnézhessek rá.

– Hazudsz!

– Nem hazudok.

Az arcomat vizsgálta. Megragadta a nyakam, és megszorította. – Mi volt az a probléma, amit meg kellett oldanod neki?

– A szülei – lihegtem, és megragadtam a csuklóját, hogy elhúzzam a torkomról.

– Főnök – próbálkozott Tate, és egy lépést tett felénk, de megállt, amikor Jimmy ránézett.

Az arcomhoz hajolt. – Próbáld újra, milyen problémát oldottál meg, amíg távol voltál?

Valaki köhintett. Mindenki fegyvert rántott, mert a szobában nyolc motoros állt és Della.

Ó, Istenem! Della velük volt? Miért hozták ide? Remegett, miközben egy szakállas, tetovált karú motoros mellett állt. Nem tudtam a nevét.

– Azok mi vagyunk. Nekünk oldott meg egy problémát. – Dallas gonosz mosolyra húzta a száját. – És most mi megoldjuk az ő problémáját.

Jimmy felegyenesedett, megragadta a karomat és maga elé húzott. – Hol vannak az embereim?

Pick felhorkant. – Azokra a puhapöcsökre gondolsz odakint? Mindet kiiktattuk, és úgy tűnik, itt bent is van egy kis gond. – Az állát a kanapén fekvő halott felé emelte.

– Mit akarsz a feleségemtől? – kérdezte Jimmy, figyelmen kívül hagyva a férfi megjegyzését az embereiről.

– Ő nem a feleséged. Ő az enyém. Fenyegetéssel kényszerítetted, hogy hozzád menjen. Nem szeretjük a fenyegetéseket – mondta Dallas. A tekintete Jimmy egyik emberére villant. – Ha még egyszer megmozdulsz, a testvéreim megölnek.

– Nem jöhetsz csak úgy ide, és lövöldözhetsz! – parancsolta Jimmy.

Dodge felnevetett. – Tévedsz. Megtehetjük, és meg is fogjuk tenni. Csak át kell adnod nekünk, és elmegyünk.

Tudtam, hogy ez hazugság. Nem hagynának életben egy olyan embert, mint Jimmy, aki fiatal lányokra vadászik.

Jimmy gúnyosan elmosolyodott. – Kizárt dolog!

– Akkor patthelyzetben vagyunk, mert Dallas nője nélkül nem megyünk el. – mosolygott Billy. Fegyverét Tate-re szegezte.

Jimmy elővette a fegyverét, és a halántékomhoz nyomta. – Kétlem, hogy bántani akarnád szegény Melissát. Engedj ki innen vele, és amint biztonságban vagyok, elengedem!

– Nem! – vágta rá Dallas.

Jimmy felhúzta a fegyverét. – De igen!

– Nem fogod bántani – mondta Della.

Jimmy ránézett. – Sajnálom, hogy még élsz, Mardella. De ez nem fog sokáig tartani, én...

– Elég ebből, baszki! – ordított Dallas. – Nem azért vagyunkk itt, hogy teázgassunk és szarakodjunk! Add át Melissát, és akkor gyorsan halsz meg, vagy hagyd, hogy a dolgok a maguk útján haladjanak, és akkor lassú halálod lesz. Melyiket választod?

Az én viking emberem soha nem volt türelmes.

– Az én házamban az én szabályaim érvényesek. Kétségtelenül több emberem is jön még. – Jimmy egyik embere bólintott. – Szóval hamarosan körül vesznek...

Eldördült egy pisztoly.

Jimmy felüvöltött, elengedett, és térdre esett. Én oldalra ugrottam, és a székre estem, becsuktam a szemem, de még láttam, ahogy a szakállas motoros elveszi Della fegyverét.

– Ne öld meg Tate-et! – kiáltottam, és még erősebben behunytam a szemem.

– Ki a fasz az a Tate!? – kiáltotta Dallas, miközben újabb lövés dördült.

– Remélem, nem az, akit épp az előbb lőttem le – mondta Dive.

– Én vagyok – kiáltotta Tate.

– Rendben, testvérek!

További lövöldözés hallatszott a nappaliból. A karjaim közé temettem a fejem, és felhúztam a lábam. Emberek zuhantak a földre, tárgyak törtek össze, férfiak sikoltoztak.

Kérlek, ne hagyd, hogy Dallast lelőjék! Kérlek!

Csend.

A szoba elcsendesedett.

– Picim. – A hangja gyengéd volt. Kinyitottam a szemem, Dallas a székem mellett guggolt. – Drágám, mennünk kell.

– Értem jöttél. – Pislogtam.

– Igen, asszony.

Felpattantam a székről, és ráugrottam. Elkapott, és magasra emelt, átölelve a testemet. A lábaim nem érték a földet, miközben szorosan tartott, de nem érdekelt. Tudtam, hogy Jimmy és az emberei meghaltak. Furcsa volt, hogy mennyire örültem ennek, de akkor csak az számított, hogy Dallas karjaiban voltam, és a testvéreivel megmentették az életemet.

A problémám véget ért.

Szabad voltam.

És ettől a tudattól elmosolyodtam, a szívem átmelegedett, a testem pedig ellazult.

Amikor Dallas kivitt a szobából, hallottam, ahogy Dodge azt mondja: – Győződj meg róla, hogy nem hagyunk nyomot magunk után. Velünk jössz.

Előre hajoltam, megmerevedtem Dallas karjaiban, és megkérdeztem: – Della? És a többiek?

– Jól van. Handle kivitte, miután lelőtte azt a rohadékot, és a testvéreim is jól vannak.

– Remek – feleltem, és megcsókoltam a nyakát. Ez volt az első alkalom, hogy az ajkaim hozzáértek. Semmit sem éreztem ennél jobbnak.

– Dallas! – szólt utána Dodge. Dallas letett a lábamra, de karját a vállamra téve visszafordultunk, hogy lássuk, amint Tate Dodge-dzsal felénk tart. – Neki vásárolnia kell mennie.

– Mi? – kiáltotta Dallas.

– A kamerákon látniuk kell, hogy vásárolni ment, jól érezte magát. Tate elviszi. Találj ki egy sztorit! Először ebédelni mentek, mintha a Jimmyvel való találkozás után azonnal indultatok volna, egy olyan helyen, ahol nincsenek kamerák. Beast utánanéz.

– Nem bízom benne... – kezdte Dallas kemény hangon, de abbahagyta, amikor megérintettem.

A kezemet Dallas mellkasára téve felnéztem rá, és azt mondtam: – Ő rendben van. Ígérem. Bízom Tate-ben.

Összeszorította az állkapcsát, és a szeme az arcomat kutatta. Végül bólintott. Miután meggyőződött arról, hogy megvan a szálloda címe, magához húzott és hevesen megcsókolt. Fájtak még az arcomon lévő zúzódások, de nem csináltam volna másképp. Éreztem az ajkainak érintését, a nyelvének csábító simogatását, ahogy az enyémmel játszott. A kezei a vállamról a fenekemre csúsztak, közelebb húzva a testemet az övéhez.

Minden mozdulat, minden extra szívdobbanás bevésődött az agyamba, mert abban a pillanatban semmi sem tudta felülmúlni. Végül is ez volt az első közös csókunk.